Mottó:
„szükség van az őszinte és tényeken alapuló
kommunikációra, és a hallgatóság érdekében történő
megnyilvánulásokra, és arra, hogy annak megfelelően
cselekedjünk, ahogyan beszéltünk.”
i.e.
2200 Ptah-hotep, az egyiptomi fáraó tanácsadója
  
Három sapkában
Egy,
a tudománnyal (is) foglalkozó konferencián nem illik, nem
tudományos módon fogalmazni. Mégis, jelen sorok írója,
szeretné azzal kezdeni mondanivalóját, hogy három sapkája van.
Az
egyik sapkám a Média-sapka, hiszen nagyon régen
dolgozom újságíróként, ezért számos kérdést a média sapkával a
fejemen, az újságírói, szerkesztői székemből, azaz a média
szemüvegén keresztül ítélek meg.
Több
mint harmincöt éve tanítok, s mint az Általános Vállalkozási
Főiskola tanára, számos kérdést, a Professzori-kalap
viselése
következtében, a tanár székéből és az oktató szemüvegén át,
más módon is látok.
A
harmadik sapkám, a szervezetek kommunikációjának tudatos
szervezésével foglalkozó kommunikációs szakemberként, a
pr-sapka. A public relations szakember székéből, a
pr-szemléletű szemüvegen keresztül, az Magyar Public Relations
Szövetség egykori alapító főtitkáraként, majd ügyvezető
alelnökeként, most örökös tagjaként, a CERP, az Európai Public
Relations Konföderáció leköszönt Alelnökeként, számos kérdés
másképpen látszik, mint a másik két sapkával a fejen.
Miután az „üléspont határozza meg az álláspontot” ezért a
professzori-sapka viselőjének gondolkodását alapvetően
tudományos szemlélete határozza meg.
A
média-sapka viselője, a másik oldalról szemléli, a közönséget
képviselő, s helyette kérdező szemléletével látja, láttatja a
világot.
A
pr-sapka viselője, a pr-szemléletmódjával igyekszik –
mediátorként - a két álláspont között hidat teremteni, s mint
a „tolmács a hídon” szeretné a két szereplő között
megteremteni a kétirányú kommunikációt, ezáltal közvetíteni a
véleményeket.
Az
elkövetkezőkben, a konferencia szervezői által felvetett két
fő kérdésre (miszerint mi a média szerepe az életen
keresztül tartó tanulásnak, mint értéknek az elterjesztésében,
valamint miért nincsenek Öveges professzorok a médiában?)
mindhárom sapkám szerinti válaszomat szeretném megfogalmazni.
A kérdéseket egy továbbival magam is kiegészítettem, s
megpróbálnék erre is válaszolni.
Ez a
kérdés, pedig így hangzik:
Milyen pr-eszközök, módszerek használhatók fel az életen
keresztül tartó tanulás értékként történő elfogadtatásához?
A válaszok:
Média-sapkában
„Szép Jó estét! Jó
egészséget! A Van rá megoldás című egészségügyi Magazin adását
látják. Mint megszokhatták, minden műsorunk két részből áll,
így lesz ez ma este is.”
– így köszöntötte a televízió nézőit jelen előadás tartója
közel hét éven keresztül, 316 alkalommal, abban az élő
televíziós adásban, amelyben a műsor első részében általános
társadalmi, míg a műsor második részében, az egészséggel, a
betegségek megelőzésével és gyógyításával kapcsolatos
kérdésekről esett szó.
Ez a
műsor az orvostudományt szerette volna közelebb hozni a
nézőkhöz. A műsor célja a betegségek megelőzésén, a gyógyulás
lehetőségeinek megismertetésén túl az is volt, hogy orvosok
által használt latin és a nagyközönség számára
értelmezhetetlen szakkifejezéseket megmagyarázza az átlagember
számára.
A
műsor szerette volna javítani az orvos-beteg kapcsolatot
azáltal, hogy tolmács szeretett volna lenni a tudomány és a
laikus közönség között. A műsor szerkesztője, vezetője a
televíziós adás minden szereplőjét arra kért, hogy próbálja
meg minél közérthetőbben megfogalmazni mondanivalóját, s ha ez
a riportalanynak, a műsor vendégének nem sikerült, akkor a
műsorvezető és a műsor állandó háziorvosa – Dr. Somos Zsuzsa -
igyekezett tolmácsként, akár magyarról, magyarra lefordítani,
közérthetővé tenni mindazt a mondanivalót, amit a
műsorkészítők szándéka szerint el szerettek volna juttatni a
közönséghez. A műsor sikerét, a közönség fogadókészségét
jelzi, hogy az eredetileg 35 adásra tervezett egészségügyi
sorozatból 316 adás sikeredett.
Ennek a 316 adásnak a jellemzésére álljon itt az a példa,
amikor a korábbi Öveges professzori hagyományokat követve, Dr.
Bazsó Péter az élőadásban megoperált egy görögdinnyét, ezzel
bemutatva a jóindulatú és a rosszindulatú agydaganat
természetét és operálhatóságát.
A
műtét során egy hólyag-katéter levegővel történt felfújásának
és leeresztésének segítségével történt meg a jóindulatú
daganat eltávolítása.
A
rosszindulatú daganatot fekete festékkel állították elő az
élőadásban, s azt nem is lehetett kioperálni. Ez a példa is
bizonyítja, hogy a legkomolyabb tudományos kérdéseket is le
lehet „fordítani” magyarra, s a tudományban járatlanok számára
is könnyen értelmezhetővé lehet tenni, ahogyan ezt tette
korábban Öveges professzor fizikai kísérletei során.
A műsor
részletének megtekintéséhez kattintson a képre.
A „Van
rá megoldás!” című műsor szerkesztőjének volt egy
másik televíziós programja is. Ennek az volt a címe, hogy
„Velünk élő professzorok” Ez a műsor is hasonló
szellemiségben fogant, mint a „Van rá megoldás!”
Ez a műsor is szeretett volna tolmács szerepet betölteni.
A műsor
részletének megtekintéséhez kattintson a képre.
A
„Velünk élő professzorok” főcímében minden adásban
a következők hangoztak el: „Professzorok. Sorozatunkban
azokat a meghatározó személyiségeket szeretnénk bemutatni,
akik nélkül sok-sok mai szakember nem lenne az, ami. Kutató,
nevelő, pedagógiai és tudományos munkásságukról nagyon sokszor
esik szó szakmai berkekben, de itt és most Önöknek, az embert
is szeretném bemutatni. Azt gondolom, hogy méltán példaképek
Ők. Mai példaképünk…” s, következett a műsor vendége, a
példakép.
A
teljesség igénye nélkül, csak illusztrációként néhány név a
példaképek közül: Dr. Vizi E. Szilveszter, Dr. Eckhardt
Sándor, Dr. Lapis Károly, Dr. Donáth Tibor, Dr. Knoll József,
Dr. Benczédi József, Dr. Földes Anna, Dr. Hoffmann Magda és
még sokan mások.
Minden műsor három fő blokkból állt. Az elsőből, az derült ki,
hogy a vendég „honnan érkezett?” A vendég eredete, családja,
iskolája, azaz mitől is lett az, aki? A műsor második részében
munkásságáról esett szó, s a harmadik, befejező részben
kiderült, hogy a professzor is ember. Mit csinál, amikor nem
tanít, nem kutat, amikor „csak” magánember, nagyszülő, s
esetleg még hobbija is van.
A
LifeLong Learning konferencia alcímében feltett kérdésre
miszerint "Miért nincsenek ma Öveges professzorok a
médiában?" az előbb említett két televíziós műsor nem
igazán ad választ, de ha a kérdést másképpen fogalmazzuk meg,
azaz „Mi kell ahhoz, hogy újból legyenek Öveges professzorok a
médiában?”, akkor már közelebb kerülünk a kérdés
megválaszolásához.
S,
akkor keressük a választ:
A
konferencia több előadója kifejtette, hogy a mai – bulvárosodó
- médiának nincsen szüksége a tudományra, így Öveges
professzorokra sem, s a tudománynak sincsen szüksége erre a
médiára. Jelen gondolatok írója szeretne vitatkozni ezzel az
állítással. Az említett műsorok 1995 – 2001 között kerültek
adásba. Az akkori média fogékonyabb volt a tudományos
ismeretterjesztő műsorok iránt, mint a mai. Mindkét említett
műsor egy kereskedelmi televízió programjában szerepelt, s ez
a kereskedelmi televízió, akkor még úgy jellemezte önmagát,
hogy az erőszakmentes televízió. Ez a csatorna az elmúlt
néhány évben azonban a rossz bulvár hagyományok szerint
működik, s már évek óta nincsenek is az említett két műsorhoz
hasonló adásai.
A
médiának sokkal nagyobb a szerepe az egész életen keresztül
tartó tanulásnak, mint értéknek, a megjelenítése során, mint
azt számos előadó említette.
Persze az is igaz, hogy korábban – például a rendszerváltást
megelőzően - ennek a szerepnek intézményesült megoldásai is
voltak, gondoljunk csak a legismertebb – jól bevált, sikeres
-intézményre, az Iskola Televízióra. Sajnos ilyen intézménye a
hazai médiának már – több, érthető okból - nincsen. Van
azonban – nem helyette – egy sokat bírált törvényünk, a
közvélemény által Média-törvénynek nevezett Törvény a
Rádiózásról és Televíziózásról. Ez többek között azt is
kimondja, hogy a Kereskedelmi Rádióknak és Televízióknak is
kötelességük un. Közszolgálati Műsorszámokat sugározniuk. A
korábban idézett két műsorszám ilyen volt.
Bár
nincsen Iskola TV, de vannak olyan csatornák, amelyek
beteljesítik a média ismeretterjesztő funkcióját. Gondoljunk a
műholdakon érkező tematikus csatornákra, ahol például
földrajzi, vagy természettudományos ismeretterjesztés folyik.
(Pl. National Geography, Animal Planet, Travel, Discovery
Channel stb.)
Korábban számos hazai program is szolgálta az ismeretek
terjesztését, például a talán legklasszikusabb ilyen műsor: az
Édes Anyanyelvünk.
Valójában ebbe a kategóriába sorolhatjuk számos csatorna, jó
néhány szórakoztató műsorát, vetélkedőjét is. Például, a
legsikeresebb ilyen műsor a Legyen Ön is milliomos!
Az
indirekt élethosszig tartó tanulást szolgálhatnák a magyar
televíziós csatornákból egyre jobban kiszoruló színházi, vagy
koncert közvetítések is. S, hogy ez az állítás menyire igaz,
álljon itt bizonyítékul az, hogy a nézők felháborodása miatt,
nem kerülhetett ki az egyik műsorszolgáltató kínálatából a -
különben nem túl nagyszámú nézőt vonzó - zenei csatorna. Ez a
csatorna bár „csak” réteg csatorna, de elismerten magas
művészi színvonalat, értéket képvisel! S az élethosszig tartó
tanulás szempontjából (is) rendkívül fontos missziót tölt be.
A
média köztudatot formáló szerepét többek között az is
bizonyítja, hogy több jó – az élethosszig tartó tanulást is
befolyásoló - műsor akkora hatással van a magyar
közvéleményre, hogy a jó műsor a magyar nyelvben új szavak
megjelenését is eredményezte. Ilyen kifejezés például az Édes
Anyanyelvünk műsorának sikerét is bizonyító új magyar ige: a
lőrinczézni kifejezés megjelenése.
A
legújabb korban hasonló sikert jelent a vágózni
és a vágózzunk új magyar szavak megjelenése.
Vágó István – a Legyen Ön is milliomos!
népszerű. műsorvezetője - nevéből született új szónak több
jelentése is van már. Ilyen jelentés- tartalom a válasszuk
ki a megfelelő választ a több közül, de azt is jelenti,
ha valamit önmagában nem tudunk megválaszolni, akkor is ki
tudjuk találni, logikai úton ki tudjuk következtetni valaminek
az értelmét, tartalmát.
A
modern technika és a média új fogalmak megteremtésében (is)
jeleskedik. Talán a legjobb példa erre a „google out” angol
kifejezés magyar megfelelője a guglizd ki ige
megjelenése, amely jelentése szerint: keresd meg az
interneten.
A
sajtó – a nyomtatott és az elektronikus média - lehet az egész
életen keresztül tartó tanulásnak, mint értéknek a legjobb
közvetítője a nagyközönség felé. Ennek az állításnak az
igazságát a média műfajainak ismeretében lehet a legjobban
megérteni.
A
sajtó műfajai a következők:
Tájékoztató sajtóműfaj
Hír,
tudósítás, interjú, nyilatkozat
Riport műfajcsoport
Elemző, tényfeltáró,
Szociografikus – irodalmi riport
Publicisztikai sajtóműfaj
Jegyzet, vezércikk, glossza, karcolat,
Recenzió, kritika, esszé, tárca
Járulékos sajtóműfaj
Irodalmi műfajok,
Rejtvény,
Képekre épülő műfajok
A
sajtó műfajai közül mindegyik alkalmas az egész életen
keresztül tartó tanulásnak, mint értéknek a közvetítésre.
Alkalmasak a hírek ugyanúgy, mint a riportok, a publicisztikai
műfajcsoport elemei és a járulékos műfajok. Ezt bizonyítja
például az, hogy számos olvasói levélben, telefonon, e-mailben
érkezett kérdés a Van rá megoldás című műsor orvostudomány
hírei című rovathoz.
A
tapasztalat azt mondatja, hogy a nagyközönség által
legkedveltebb ilyen közvetítő elem a rejtvényre alapuló
sajtóműfaj. Ennek egyszerű pszichológiai alapja, oka van. Ha
egy diáknak azt mondja a tanár, vagy a szülő, hogy „tanulj
fiam, addig nem nézhetsz televíziót, nem játszhatsz, stb.!”,
ebben az esetben előjön a diák természetes ellenkező
reakciója. Ha felszólítanak valamire, ha valami kötelező,
akkor annak biztosan van valami „hátulütője” gondolja a
megszólított diák, a tanuló.
Ezzel szemben a nyomtatott sajtóban található, például
rejtvényt, vagy a televízióban látható, rádióban hallható
vetélkedőműsort nem tanulási céllal olvasom, nézem, hallgatom,
pedig ekkor is tanulok, hiszen számos új ismeretet szerzek. A
médiáról tehát elmondható, hogy úgy jellemezhető, mint egy
virtuális osztályterem.
A
közvélemény számtalan esetben rosszul értelmezi a sajtó és a
média fogalmát. Rendszeresen hallható az a téveszme, mely
szerint a sajtó kifejezés alatt a nyomtatott sajtó orgánumait
értik, míg a média kifejezés a rádiót és a televíziót jelenti
a laikus közvélemény számára. Ebben (is) jó lenne tiszta vizet
önteni a fejekbe. Jó lenne helyretenni azt is, hogy ne
használják lépten-nyomon például az írott sajtó kifejezést,
hanem a nyomtatott sajtó kifejezés a helyes fogalom az
újságok, folyóiratok, periodikák gyűjtőfogalmaként.
Az
is jó lenne, ha megragadna a közvéleményben, hogy az
elektronikus média kifejezés nemcsak a rádió és televízió
csatornák műsorfolyamát, de az internetes, on-line
hírportálokat is magába foglalja. Ugyanúgy újságírók írják a
nyomtatott sajtó, vagy a hírportálok cikkeit, riportjait,
tudósításait, mint készítik a rádió és televízió hír-műsorait.
Bár
azon már az újságíró-szakma is vitatkozik, hogy ki manapság az
újságíró? Annak tekinthető-e a médiasztárrá avanzsált villa
lakó, a média által sztárnak nevezett, minden sajtó-szakmai
ismeretet nélkülöző „perc-emberke”, vagy másutt – például
sportban, művészetben - különben kiváló profi tulajdonságokkal
rendelkező szakember, de a médiában – esetenként fogalmazni
nem tudó, hibásan beszélő - amatőr.
Professzori kalapban
Mielőtt a bevezetőben feltett kérdésekre keresnénk a választ,
szükségesnek látom, hogy tisztázzuk az egész életen keresztül
tartó tanulás néhány alapkérdését.
Mit
is értünk egész életen keresztül tartó tanulás alatt? A
későbbiekből majd kiderül, hogy erre a kérdésre számos jó
válasz is adható. Azonban azt világosan látni kell, hogy az
egész életen keresztül tartó tanulás alapvetően három fő
pilléren nyugszik:
A
formális tanulás – az iskolai jellegű oktatás, képzés
Az
informális – nem iskolaszerű tanulás
A
non formális - az iskolai, illetve felsőoktatási rendszeren
kívüli oktatás, képzés
A
public relations technológiai folyamata, spirál elmélete
szerint, mindenkor a helyzetértékeléssel, a helyzetelemzés,
pedig kutatással kezdődik. Ahhoz, hogy választ lehessen adni
arra a kérdésre, hogy milyen pr-eszközökre és pr-módszerekre
van szükség ahhoz, hogy az egész életen keresztül történő
tanulást értékként lehessen elfogadtatni, szükséges látni,
hogy a társadalom mit tart értéknek?
Ezért a LifeLong
Learning Magyarország Alapítvány
- együttműködve
a CEO Magazinnal és a
www.fibraco.hu – val, a
Szervezeti Kommunikáció Hírportáljával - közös kutatásba
kezdett az egész életen keresztül történő tanulás témakörében.
A
kutatás célja, hogy a felmérés eredményeként az alapítvány
szakemberei képet kapjanak és nyújthassanak a téma iránt
érdeklődők számára, hogy hazánkban milyen vélemény alakult ki
az egész életen keresztül tartó tanulásról, illetve arról,
hogy hogyan lehetne azt népszerűbbé tenni Magyarországon.
A
felmérés eredménye az oktatási és a kommunikációs szakemberek
számára alapvető információkat nyújthat majd, hiszen a
kutatásból várhatóan kiderül, hogy a témában működő hazai
szakemberek, hogyan látják az egész életen keresztül tartó
tanulás szükségszerűségét, lehetőségeit, valamint azt, hogy
milyen eszközökkel, módszerekkel lehet a társadalom tagjai
számára értékké tenni az egész életen keresztül tartó
tanulást.
A
kutatást internetes online kérdőív segítségével végezzük. Az
internet alapú kérdezés, az un. CAWI (Computer Assisted Web
Interviewing) kérdezési technika egyes célcsoportok esetében
kiemelkedően hatékony kutatási feltételeket biztosít. A
válaszadók otthonról vagy munkahelyükről, teljesen szabadon,
saját tempójukban, akár időben megszakítva is válaszolhatnak a
feltett kérdésekre. A kérdőívek kitöltését mindenki számára
teljes mértékben anonim módon biztosítottuk. A kutatás
weboldalát
http://www.e-benchmark.hu
oldalt, a kérdőívet - linkelhetően - több mint 50 országos,
valamint helyi, általános, hír- és szakportálról, valamint
weboldalról tettük elérhetővé.
A
kutatás tervezésének kezdetén, a kiinduló hipotézis
megfogalmazásakor a formális, az informális és a non formális
tanulásfajták jellemzőit vizsgáltam meg.
Abból a feltételezésből indultam ki, hogy az egész életen
keresztül tartó tanulás formai eszközeit a hatékonyságuk
szerint a következőképpen rangsorolhatjuk:
1.
Két személy közös
tanulása. Ez
a tanulásfajta több ezer éves hagyományokon nyugszik, s egyes
kutatók szerint a leghatékonyabb. Itt két személy közösen
sajátít el egy megadott tananyagot oly módon, hogy a felek
miközben ismertetik álláspontjukat, véleményüket, megvitatják
a tanulandó tananyagot. Ily módon nemcsak a vizsgára készülnek
fel, hanem elmélyülten hosszútávon is megmarad a megtanult
tananyag, beépülve az a tanuló tudatába. Bár a tanulás
folyamatában két személy vesz részt, mégis személyes
tanulásnak tekinthetjük ezt a tanulásfajtát.
2.
Az iskolai – tréning –
jellegű tanulás,
ahol az auditív dominanciájú tanulás számos esetben a vizuális
dominanciájú formákkal is kiegészülhet. Itt a tanító szóban
ismerteti, magyarázza el az elsajátítandó tananyagot
hallgatóságának. Bizonyos tárgyak (pl. fizika, kémia) esetén a
tanító vizuális dominanciájú eszközökkel, módszerekkel, pl.
kísérletekkel, vagy más tantárgyak esetében (pl.
művészettörténet, irodalom, történelem stb.) korszerű
technikai eszközökkel, pl. film-, videó-vetítés stb.
bizonyítja a tanultak igazságtartalmát. Ez a tanulási mód a
csoportos módszert testesíti meg.
3.
A kiadványok
segítségével történő tanulási mód,
ahol korábban a Gutenberg-galaxis eredményeként, nyomtatott,
papíralapú tan- és szakkönyvek, esetenként szakmai
folyóiratok, a modern korban, a Neumann-galaxis idején pedig,
számítógép, CD, DVD, Audiovizuális eszközök segítségével
történik a tanulás. Itt általában a tanító nincsen fizikailag
jelen, mégis szellemiségében részt vesz a tanulás
folyamatában, irányítva a tanulót. Ezt a tanulást tekintjük a
klasszikus személyes tanulási módnak.
4.
A média felhasználása,
mint módszer, és mint eszköz
a tanulás legfiatalabb módja. A média oktatásbeli szerepe
teljesen más minőséget képvisel a korábban megismert oktatás
módszerekhez képest. A tömegkommunikáció eszközeinek (a
nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió és legújabban az
internet) felhasználása más dimenziót nyitott az egész életen
keresztül tartó tanulásban. Ugyanis míg az első három tanulási
mód esetében többnyire direkt, addig a média esetében
többnyire indirekt tanulásról beszélhetünk. Ez azt jelenti,
hogy amikor az ember olvassa az újságot, hallgatja a rádiót,
nézi a televíziót, vagy keresgél az interneten nem gondol
arra, hogy Ő most éppen egy tanulási folyamat részese. Az
olvasó, a hallgató, a néző ilyenkor azt gondolja, hogy nem
tanul, hiszen nem tanulási céllal olvas, nézi a televíziót,
hallgatja a rádiót, pedig, mégis tanul, hiszen ebben a
folyamatban új ismereteket szerez, vagy meglévő ismereteit ily
módon mélyíti el.
A
kutatás tervezésekor a hipotézisek között fontos szerepet
kapott az is, hogy keressük meg, hogy milyen okokra vezethető
vissza az egész életen keresztül történő tanulás.
A
kutatási feltételezések között az alábbiak szerepeltek:
Az egész életen keresztül tartó tanulás oka, célja lehet:
Az önmegvalósítás.
Amikor a tanuló a saját maga által felállított elvárások miatt
tanul, azaz önképzést végez a nagyobb tudás érdekében.
A
szakmai érdek.
Amikor a tanuló azért tanul, hogy saját választott, tanult
szakmájában, a képzelt, vagy valóságos ranglétrán jusson
magasabbra.
A
pályamódosítást megalapozó tanulás.
Számtalan ember azért tanul tovább, hogy a pályáját módosítva
munka lehetőséget kapjon, vagy a másik nagy ok, hogy ezúton
jusson nagyobb jövedelemhez.
Új készség elsajátítása.
Amikor a tanuló a saját maga által felállított elvárás, az új
készségek elsajátítása miatt végzi önmaga továbbképzését. Ide
sorolhatók például azok az emberek is, akik bár már több
nyelvet beszélnek, mégis újabb nyelv(ek) megtanulását tűzik ki
célul.
A
fentebb ismertetett két feltételezésből született meg az a
kérdőív, amit az online kutatás „virtuális űrlapja”-ként
használtunk fel, illetve alkalmazunk jelenleg is.
Jelen előadás megírásának idején – az online felmérés első
fázisát lezártuk, azért, hogy a konferencián már – ha csak
rész, de mégis – eredményekről számolhassunk be.
Az
adatfelvétel első fázisának időpontjában 2008. május 3. – 20.
között 98 értékelhető kérdőív került kitöltésre.
A
kérdőív demográfiai része nem okozott meglepetést. A
válaszadók életkori arányai - az internetes kérdőív kitöltés
miatt – az előzetes várakozásnak megfelelően alakultak.
A
kérdőívek kitöltők 65,71 %-a férfi, míg 34,29 % hölgy volt.
A
válaszadók több mint 60%-a volt negyven éven aluli, majdnem
33% volt negyven és hatvan év közötti, és alig több mint 7
százalék volt hatvan év feletti.
Az
előzetes várakozások szerint a legtöbben (67,14 %) Budapestről
töltötték ki a kérdőívet, nagy volt a városi kitöltők és
alacsony a falun élők száma (8,57 %)
Igazán az sem okozott meglepetést, hogy a válaszadók több mint
67 %-a (67,14%) az alkalmazottak közül került ki. Az már
érdekesnek mondható, hogy a válaszadók között majdnem 6%-ot
ért el a nyugdíjasok (5,71%) aránya, megközelítette a három
százalékot a munkanélküli kitöltők (2,86%) és ugyancsak közel
járt a három százalékhoz a GYED-en és GYES-en lévők aránya
(2,86%).
Ami
a kutatás érdemi kérdéseit illeti, számos esetben
beigazolódott a kutatást megelőző feltételezés.
A
kutatási kérdőív első kérdésére több választ is megjelölhettek
a kérdőív kitöltői. Elsőként azt kérdeztük a válaszadóktól,
hogy
Az Ön számára mit jelent az LLL (LifeLong Learning), az
egész életen keresztül történő tanulás fogalma?
A
válaszadók döntő többsége, 81,43 százalékuk az előzetes
várakozásainknak megfelelően a fejlődést jelölte
meg. Azonban érdekes, nem várt eredményt jelentett, hogy a
válaszadók 78,57 százaléka a második helyen a megújulni
tudás képességét jelölte meg, s csak harmadik helyre
rangsorolták a rugalmasságot (32,86,%), s negyedik helyre az
alkalmazkodást (28,57%).
A
kutatási hipotézis felállításakor magasabb százalékot vártunk
a változás, az átképzés, és a munkanélküliség
elkerülése lehetséges válaszoknak. Ezek a válaszok a
kitöltött kérdőívekben rangsor végén helyezkedtek el. A
változást a válaszadók
25,71 %-a, az átképzést 10%-a, és a munkanélküliség
elkerülését a válaszadók 8,57%-a jelölte csak meg, az
egész életen keresztül történő tanulás okaként.
Az
előző kérdés kontroll kérdéseként szerepelt a kérdőívben
az Ön szerint miért szükséges az egész életen keresztül
tartó tanulás?
Erre
a kérdésre a válaszadók több mint fele (51, 43,%) azt
válaszolta, hogy ettől saját emberi értékünk növekszik
saját szemükben, s a válaszadók csupán 2,86 százaléka
válaszolta meg a mondatot oly módon, hogy a tanulástól
emberi értékük mások szemében növekszik.
A
válaszadók 35,71 %-a úgy gondolta, hogy az életen keresztül
tartó tanulás alapvető emberi szükséglet.
A
különben, ma már közhelynek minősülő, a jó pap is holtig
tanul közmondás igazságát a válaszadók 5,71%-a jelölte
meg.
S,
talán a kutatás két legfigyelemreméltóbb válaszát itt találtuk
a kiértékelés során. A több tudásunk által a jövedelmünk is
gyarapodik, valamint a több tudásunk által mások jobban
tisztelnek lehetséges válaszokat, a kérdőív kitöltőinek
kevesebb, mint másfél százaléka jelölte meg. (mindkét válasz
azonosan 1,43 %)
Érdekes válaszok érkeztek az Ön szerint, a mai kor
embere számára milyen végzettség az alapvető, azaz
elengedhetetlen? – kérdésre is.
A
válaszadók kevesebb, mint fele (47,14 % ) gondolja úgy, hogy
szükség van egy szakma ismeretére. A válaszok megegyeznek
abban a kérdésben, hogy a főiskolai diploma, vagy az érettségi
az elengedhetetlen. Mindkét esetben a válaszadók 17,14 %
gondolja úgy, hogy e két végzettség a szükséges minimum. Az
általános iskolát szinte senki sem tartja elegendőnek, hiszen
a másfél százalékot sem érte el ennek a válasznak az aránya.
(1,43%) Az egyetemi végzettségről 7,14 % nyilatkozott úgy,
hogy ez a végzettség az elengedhetetlen a mai ember számára. A
magasabb, tudományos fokozatot (pl. PhD) senki sem jelölte meg
szükségesnek az érvényesüléshez.
A
válaszokból a kutatás előfeltételezése nem igazolódott be
teljesen. A kutatást megelőzően úgy gondoltuk, hogy
átértékelődik a főiskolai diploma szerepe, amit az a tény is
igazol, hogy az elmúlt évtizedben a főiskolai végzettség
társadalmi megítélése felértékelődött. Mára a
közgondolkodásban, a főiskolai diploma egyenértékűvé vált a
korábbi érettségivel. Ami egyszerűen azt jelenti, hogy
bizonyos munkahelyeken csak főiskolai diplomával tölthetők be
olyan munkakörök, amelyekhez korábban érettségi volt
szükséges. Ezt a jelenséget igazolják hazai főiskoláink
felvételi számai, a pontszámok és a felvételi arányok
egyaránt. Ezt a jelenséget erősíti az a trend is, ami
hazánkban tapasztalható a felsőoktatási intézményekbe
felvételizők számában is. Ez a kérdés azonban nem volt a
kutatásunk témája.
Ahhoz, hogy a kutatást követően könnyen választ lehessen adni
majd arra a kérdésre, hogy milyen eszközök, módszerek
alkalmasak az egész életen keresztül tartó tanulás
népszerűsítésére, megkérdeztük a válaszadókat, hogy milyen
érveket használnának arra, hogy megértessék valakivel az egész
életen keresztül tartó tanulás fontosságát.
A
kérdésre kapott válaszok – a várakozásunknak megfelelően –
megoszlottak.
A
tudni jó, a tudás alapvető emberi szükséglet a válaszadók
21,43 százaléka szavazott.
A
további érveket az alábbi táblázat jól mutatja.
A
fenti kérdés ellenörző kérdése igazolja a fenti válaszokat,
hiszen az Ön számára mi lehet motiváció arra, hogy
tanuljon kérdésre a legtöbben 67,14 % a fenti kérdésre
adott válasszal rokon, a több tudás megszerzése választ
jelölték be.
A
válaszadók 40 %-a a tudatos karrierépítésben látja azt
a motivációt, amivel ösztönözni lehet a továbbképzésre, a
tanulásra. A válaszadók negyede jelölte be a magasabb
jövedelmet, és a magasabb társadalmi értéket, mint a tanulásra
ösztönző motivációt. A több tisztelet megszerzését 5,71 %
szeretné a tanulás révén elérni.
A
kutatás szempontjából egyik legfontosabb kérdés, az egész
életen keresztül történő tanulásnak, mint értéknek a
terjesztéséhez szükséges lehetséges eszközökre kérdezett rá. A
választásnál több eszköz is megjelölhető volt.
S,
talán nem meglepő – főként a kutatás demográfiai adatainak
ismeretében – a válaszadók 60 százaléka az Internetet jelölte
meg, mint a szerinte legalkalmasabb eszközt az egész életen
keresztül történő tanulásnak, mint értéknek a terjesztéséhez.
A
válaszadók fele a hagyományos könyvet is megjelölte, mint
fontos eszközt, 44,29 % megjelölte a folyóiratokat is, s 18,57
% az audiovizuális eszközökre is szavazott. Viszonylag nagy
számú jelölést (30%) kaptak a különféle konferenciák, azonban
a múzeumok, kiállítások megtekintése csupán 8,57 százalék
szerint fontos eszköz, míg a mozifilmeket 4,29 % jelölte csak
meg.
Bár
még csak a kutatás első fázisa zárult le, s most kezdünk hozzá
a második fázishoz, az azért már látható, hogy a válaszadók
nagy többsége (70 %) úgy látja, hogy szükség van az egész
életen keresztül történő tanulásnak, mint értéknek az
elterjesztéséhez.
Az
is világosan körvonalazódik, hogy a média – s elsősorban az
internet (67 % szerint) – a lehetséges eszköz az egész életen
keresztül történő tanulásnak, mint értéknek megteremtéséhez.
Ez még akkor is igaz, ha azt is látjuk, s a média számos
képviselője is ezen az állásponton van, hogy a hazai média
elbulvárosodása, a média színvonalának romlása, a kutatásból
is kiderült folyamatok ellenkezője irányába mutat.
Azt
is világosan kell látni, hogy a bulvárosodás folyamata és a
színvonalromlás nem azonos fogalmak. Az is igaz, hogy számos –
főként a kereskedelmi média vezetőjére igaz ez az állítás –
kiadó, producer csak az olvasó-, hallgató-, nézőszám
bűvöletében él. Az is igaz, hogy sajnálatos módon ezt a
szemléletet a közszolgálati média jó néhány vezetője is
átvette. Azonban szerencsére számos médium – főként az
internet adta lehetőségek kihasználásával - kezd ezeknek a
tendenciáknak ellenében fejleszteni.
Persze azt is világosan kell látni, hogy az elektronikus
média felosztása közszolgálati és kereskedelmi médiára, mára
túlmutat a klasszikus rádiós és a televíziós felosztáson, s
elérte az internet világát is.
Ki
kell mondanunk az elkerülhetetlen igazságot: Elsősorban az
informatika, a technika fejlődése következtében (pl.
szélessávú internet elérhetőség stb.) kialakult a
közszolgálati és a kereskedelmi rádiózás és televíziózás után
a közszolgálati és kereskedelmi típusú internet is.
Ahogyan a rádiózásban és televíziózásban kialakultak a
közszolgálati jellegű adások, csatornák, s majd a kereskedelmi
média, úgy mára kialakult a kereskedelmi típusú internetes
média is. S, itt nemcsak a webáruházakra, az e-businessre, az
e-commerce-re, hanem a kereskedelmi jellegű hírportálokra is
gondolnunk kell. Ezek a portálok filozófiájukban mindent
alárendelnek a marketing szempontú megjelenéseknek, hogy minél
nagyobb szeletet érhessenek el az újraszeletelésre kerülő
reklámtortából.
Mégis, a piacosodás ellenére, s a kutatás is ezt a tényt húzza
alá, szükség van a közszolgálati jellegű internetes médiára.
S, szerencsére van és lesz is ilyen. Várhatóan a kereskedelmi
média is felismeri azt, amit a közszolgálati már régen tud,
hogy az egész életen keresztül történő tanulás értéknek a
terjesztéséhez hozzá tud, s hozzá kell járulnia. Ugyanis ha
ezt nem teszi, akkor nem lesznek a médiát értő olvasói,
hallgatói, nézői. Tehát ez az Ö érdekük is.
S,
hogy ezt az érdeküket felismerjék, valószínű a public
relations tud majd segíteni nekik is. De ehhez egy másik
sapkát kell felvenni…
A
public relations sapkában
A
professzori kalapban
már utaltam arra, hogy szükség van valakire, valamire, azaz
egy közvetítőre, aki, vagy ami hajlandó és tud közreműködni
abban, hogy az egész életen keresztül történő tanulásnak, mint
értéknek a terjesztéséhez hozzásegítsük a résztvevőket, a
tanulókat és a tanítókat egyaránt.
Ahhoz, hogy erről a közreműködésről érdemben beszélhessünk,
tisztáznunk kell azt, hogy a public relations klasszikus – nem
a mai magyarországi – értelmezése szerint hogyan
alkalmazhatjuk a pr-eszközeit, módszereit ahhoz, hogy a
társadalom értékként fogadja el az egész életen keresztül
tartó tanulást.
Elsőként is tisztázzuk, hogy mit nem jelent a public relations
klasszikus értelmezésében. Nem azonos a ma Magyarországon,
piárnak nevezett propaganda tevékenységgel. Nem azonos a
marketinggel, a reklámmal. A hazai politikusok egy része és
számos újságíró által, a sajtóban is rendszeresen használatos
„piár”, „piárkodni” kifejezése egyenesen szitokszóvá
nemesítette a public relations szakma megnevezését. Sokan
ugyanis manapság a public relations-t a korábban használt
agitációs propagandával azonosítják.
A
public relations lényegét már i.e. 2200 –ban is ismerték.
Ptah-hotep, az egyiptomi fáraó tanácsadója azt mondta,
hogy „szükség van az őszinte és tényeken alapuló
kommunikációra, és a hallgatóság érdekében történő
megnyilvánulásokra, és arra, hogy annak megfelelően
cselekedjünk, ahogyan beszéltünk.”
A
klasszikus és így a világon legelterjedtebb public relations
szemlélet, a szakma egyik alapítója, Edward L. Bernays szerint
a public relations lényege „a kölcsönös megértés
kialakítása.”
A
Magyar PR Szövetség ajánlása szerint A public relations az
a tudományterület, amely a hírnevet gondozza. A public
relations tevékenység tervszerű és tartós erőfeszítés azért,
hogy egy szervezet és környezete között a vélemény és a
viselkedés befolyásolásával kölcsönös megértést, jóakaratot
(goodwill) és támogatást építsen és tartson fenn.
A
CERP, az Európai Public Relations Konföderáció által ajánlott
európai public relations meghatározás szerint: "A public
relations a kommunikáció tudatos szervezése. A public
relations feladata: elérni a közös megértést, létrehozni a
kölcsönösen előnyös kapcsolatokat a szervezet és a
közvéleménye, környezete között, a kétirányú kommunikáció
útján."
Minden szervezet, így a tudomány szervezetei is, persze főként
vezetőik azt szeretnék elérni, hogy sikeresek legyenek, ehhez
arra van szükség, hogy környezetük ismerje, megértse,
támogassa, elfogadja, és megbecsülje őket, hogy idegen szóval
élve: reputációjuk legyen. Sok tudományos vezető azt gondolja,
ha a tudományos sajtóban publikálja eredményeit, már mindent
megtett reputációja növelése érdekében.
Valójában négy dolog szükséges ahhoz, hogy a szervezeteknek, a
tudománynak, és az egész életen keresztül tartó tanulásnak is
reputációja legyen.
1. Informáltság
A
szervezet (és ez igaz a tudományos szervezetekre is) és a
környezete ismerje egymást, azaz egymásról rendelkezzenek
korrekt információkkal.
2. Megértés
A
kölcsönösen megszerzett információkat, kölcsönösen értsék meg.
A szervezet és környezete értse meg egymás céljait.
3. Bizalom
A
bizalom kialakulásához szükséges az, hogy a szervezet és a
környezete a lehetőségek mértékéig értsenek egyet.
4. Támogatás és
együttműködés
A
szervezet és a környezete között, a szervezet által elérni
kívánt helyzetben, optimális esetben konszenzus jöhet létre,
ahol az egymást kölcsönösen megértő felek egymást támogatják,
együttműködnek.
A
reputáció egyrészről mindannak az összessége, ahogyan
gondolkozunk, viselkedünk, cselekszünk, másrészről, annak az
összessége, amit rólunk általánosan feltételeznek, figyelembe
vagy számításba vesznek, ahogyan bennünket megítélnek, és
rólunk megnyilatkoznak.
Kommunikációs szempontból a reputáció, azaz, az ismertség, az
elismertség, az elfogadottság és megbecsültség jelzi egy
személy, vagy szervezet értékét. A reputációt meg kell
teremteni, életben kell tartani, a társadalom egésze, vagy
részeinek kollektív memóriájában. Ez a „teremtés és életben
tartás” a public relations feladata.
Ha
az egész életen keresztül tartó tanulást, mint egy olyan
tevékenységet vizsgáljuk, amelynek reputációt szeretnénk
teremteni, akkor hasonlóan kell a témára tekintenünk, mint
amikor egy szervezetre, vagy annak termékére, szolgáltatására,
tevékenységére tekintenénk.
Ennek megfelelően tudunk felhasználni hasonló pr-eszközöket és
módszereket, mint bármely szervezet esetében.
Az
egész életen keresztül tartó tanulásnak, mint értéknek az
elterjesztéséhez legalkalmasabb pr-eszközök és módszerek
között nemcsak és nem elsősorban a média területén kell
keresnünk megfelelőt.
A pr-torta
A pr-torta szeletei
- Személyek közötti kommunikáció
- Rendezvények
- Kiadványok
- Audiovizuális eszközök
- Nyomtatott és elektronikus média
- Egyéb eszközök
A pr-torta
szeletei között a leghatékonyabb pr-eszköz a személyek közötti
kapcsolatépítés és kommunikáció. Az egész életen keresztül
tartó tanulás tekintetében is rendkívül fontos a személyes
kapcsolatépítés, a személyes - akár családi - példamutatás.
Abban a családban, ahol a gyermek a szülői pozitív példáján
látja, hogy a tanulás értéket jelent, ott valószínűleg
könnyebb lesz vele is elfogadtatni ezt értékként. Ahol a
kocsma-kultúra a „példamutató erő” ott a tanulásnak, mint
értéknek a kialakulása nehezen fog generációról generációra
átöröklődni.
Általánosságban is, de az egész életen keresztül tartó
tanulásnak, mint értéknek az elterjesztésében is igaz, hogy a
személyek közötti kommunikáció a leghatékonyabb pr-eszköz,
mivel a személyes kommunikáció során az információ átadása és
a visszacsatolás egyidejűleg történik. Miközben partnerem
számára információt adok át, közben látom, érzem az ő
reakcióját is. Ily módon az azonnali visszacsatolásból – akár,
csak partnerem szeme rezdüléséből – következtetéseket tudok
levonni, az információ átadásával kapcsolatban, a tartalom,
valamint a közlés mikéntje vonatkozásában egyaránt.
Ez
igaz abban az esetben is, ha partneremmel nem egy légtérben
vagyok, ha a kommunikáció technikailag - például telefonon,
e-mailben - közvetített. A visszacsatolás ugyan több időt vesz
igénybe, de partnerem reagálását ennek a kommunikációs
eszköznek a segítségével is rövid időn belül megismerem.
Ha
nemcsak két személy között történik a kommunikáció, hanem
többen is részt veszünk, mint a kommunikáció alanyai, például
a rendezvények során, az előbbi állítások ott is igaznak
bizonyulnak. Itt a kommunikáció a személyes kommunikációhoz
hasonlóan alapvetően személyes dominanciájú, bár a
kommunikáció alapvetően csoportban történik.
Az
élethosszig tartó tanulás elterjesztésének eszköztárából nem
hiányozhatnak a kiadványok, ahol a lehetséges partnerek
számára szükséges információkat a legrészletesebben tudjuk
közölni.
Hasonló szerepet tölthetnek be az audiovizuális pr-eszközök,
ugyanis ezek funkciója hasonló a kiadványokhoz. Az
audiovizuális eszközök tartalma szinte teljesen azonos a
nyomdai kiadványokéval, csak a hordozó anyaguk más.
A pr
eszköztárában, a Magyarországon a legtöbbet emlegetett
„torta–szelet” a média. Sokan ezt tartják a legfontosabb
pr-eszköznek, bár le kell szögezni, gyakorta fordul elő olyan
pr-kampány, ahol a médiát, mint eszközt fel sem használják.
Az
e-businees, az e-commerce mintájára megalkotott új fogalmat,
az Internet adta e-pr lehetőségét tekintjük jelenleg a
legkorszerűbb public relations eszköznek.
Ugyanis az e-pr egyesíti a nyomtatott és elektronikus sajtó
minden előnyét, viszonylag kevés hátrányt mutat. Ami azonban a
jövő népszerű eszközövé teszi, az az, hogy a legnagyobb
variációs lehetőséget nyújtja a jövőben a pr-szakembereknek.
Több
public relations szakembert egybehangzó véleménye szerint
valójában annyi pr eszköz létezik, ahány pr-szakember.
Mindenki képes újabb és újabb eszközök kitalálására és
alkalmazására.
A
pozitív reputáció kialakításához nem mindegy, hogy a
szervezetnek és vezetőinek milyen a kapcsolata a
közvéleménnyel, illetve az azt elérő, befolyásoló sajtóval.
Ebben is nagy szerepe van a public relationsnak. A
pr-szakember feladata az üzenetek, hír értékűvé formálása, és
eljuttatása az üzenet közvetítőihez.
A hírértékűvé
formált üzenetek útja
a kibocsátótól a befogadóig
A
szervezetek az általuk megfogalmazott üzenetet alapjában véve
három úton tudják eljuttatni a kiválasztott célcsoportjához a
médián, mint közvetítőn keresztül.
1.
Az üzenetet, a szervezetek közvetlenül a
szerkesztőségeknek küldik el. Ebben az esetben ott a veszély,
hogy a szerkesztőség kapujában álló ”kapuőr”, a szerkesztő
jóvoltából a hírnek szánt üzenet a szemétkosárban köt ki.
2.
Az üzenetet, a szervezet valamelyik
hírügynökséghez jutatja el, hogy az továbbítsa a
szerkesztőségeknek. Ebben az esetben ott a veszély, hogy a
Hírügynökség szerkesztője dönthet úgy, hogy az üzenet az nem
hír! Ennek az útnak az előnye az előbbivel szemben, hogy a
média szerkesztői hitelesebbnek tartják a hírügynökségektől
érkező híreket.
3.
Az üzenetet, a szervezet pr-szakembere
átadja az általa megbízott public relations ügynökségnek abból
a célból, hogy azt szakemberek formálják, fogalmazzák
hírértékűvé és küldjék meg a tudatosan kiválasztott médiának,
vagy közvetett uton, a hírügynökségeken keresztül küldjék meg
a szerkesztőségeknek.
Ebben az esetben is ott a veszély, hogy a ”kapuőrök”, a hírt
nem közlik. Azonban ennek a lehetőségét csökkenti, hogy a
public relations ügynökségeknél olyan szakemberek dolgoznak,
akik képesek ennek a veszélyét minimalizálni.
A
nagyközönségnek szüksége van arra, hogy a tudomány és a média
megtalálja a közös nyelvet. A jól képzett pr-szakember pedig
képes arra, hogy a két szereplő között a szakadékot áthidalva,
a hídon akár magyarról-magyarra tolmácsoljon, közvetítse az
értékeket.
A
jól képzett, klasszikus értelemben vett pr-szakemberek
alkalmasak arra, hogy a tudomány „média-like”, hírértékűvé
formálható gondolatait, más szóval „médiásítható” üzeneteit
hírré fogalmazzák. Ehhez azonban a közönség számára hiteles,
elfogadható, tisztelhető személyiségek kellenek, akik tudnak
és akarnak az ő nyelvükön beszélni.
Az
egész életen keresztül tartó tanulásnak, mint
értékközvetítésnek tekintetében rendkívül fontos a tudomány
pozitív reputációjának a megteremtése. Ezt tették korábban az
olyan személyiségek, mint Öveges professzor. Akik nem az
elefántcsonttorony magasságából tekintettek le azokra az
emberekre, akik számára a tudást szerették volna átadni.
Számos tudós saját felsőbbrendűségének hitében egyszerűen nem
beszél közérthetően, pedig az Öveges professzori közérthetőség
kell ahhoz, hogy a tudománynak a reputációja növelhető legyen.
A
tudomány public relations szemléletének célja ebben a
folyamatban éppen annak az optimális állapotnak az elérése,
amely abban testesül meg, hogy a tudomány bármely szervezete
és annak környezete egymást kölcsönösen elismeri, megbecsüli.
Ehhez arra van szükségünk, hogy kétirányú kommunikáció
segítségével kialakítsuk a kölcsönösen előnyös
kapcsolatainkat. Ehhez viszont szükségünk van az
informálódásra és az informálásra. Ahhoz hogy egy szervezet
vezetője ezt a két dolgot megtehesse alkalmaznia kell a
„bizalom tolmácsait”, a pr szakembereket.
A
public relations-t a bizalom kialakítása művészetének,
tudományának szokták nevezni. A pr-szakember ennek a
művészetnek és tudománynak művelője. A pr-szakember a
megértés, a bizalom tolmácsa, a bizalom építője.
A
bizalom felkeltése alapjában véve egy kettős folyamat
eredménye. A kettős folyamat lényege az informáláson és az
informáltságon alapul. Ez igaz a tudomány pr-tevékenységére
is. Egyik oldalról a public relations feladata az információk,
a hírértékűvé formált üzenetek terjesztése a public relations
rendelkezésre álló eszközeivel, a másik oldalon pedig az
információk összegyűjtése áll, és természetesen ezeknek az
információknak az eljuttatása azokra a helyekre, ahol ezekre
szükség van.
Ehhez szükség van - éppen a tudomány területén leginkább, ahol
a tudomány művelői előszeretettel a maguk szakzsargonjában
kommunikálnak - a tolmácsolásra, időnként magyarról-magyarra
is, amikor a befogadó „nyelvén” történik az üzenetek
közvetítése, mindkét irányban. Így lesz a public relations
szakember a bizalom tolmácsa.
Az
egész életen keresztül tartó tanulás elfogadtatása
szempontjából is világossá kell tenni, hogy a public relations
nemcsak tevékenység, de magatartásforma, gondolkodásmód is. A
nyíltság, a közlésvágy, a közvélemény előtti pozitív
megjelenés, az őszinteség, a bizalom attitűdje.
A
public relations, mint a reputáció menedzselése, valójában nem
jelent mást, mint az ismertség, az elismertség, az
elfogadottság, a megbecsültség elérésére irányuló
erőfeszítések összességét. Valójában a pozitív reputáció
menedzselésének, a sikeres public relations tevékenységnek
nincsenek titkai.
A
titok ugyanis nem is titok.
A
pozitív reputáció kialakításához szükség van a public
relations tevékenységre, a pr-szemléletére és
gondolkodásmódjára, hiszen a public relations nem más, mint a
szervezetek kommunikációjának tudatos megszervezése. A public
relations tevékenység egyenlő a demokratikus társadalmakban
működő szervezetek és környezetük közötti – hosszú távra
tervezett – kétirányú kommunikáció tudatos megteremtésével,
irányításával, szervezésével. A public relations célja és
feladata, hogy elősegítse az egyének, a csoportok, a
szervezetek és környezetük közötti kölcsönös előnyökön alapuló
kapcsolatokat, a megértést és a bizalom kialakulását.
Mi kell tehát ahhoz, hogy a magyar médiában
legyenek Öveges professzorok?
A válasz
egyszerű: A
három „szereplő” alapvető szándéka:
Jó
tudományos eredmények, érdeklődő közönség, a két szereplőt
„összehozó” mediátor, szándék az együttműködésre. S, ha ez
megvan, akkor kölcsönös megértés, közös, kölcsönös előnyökön
alapuló kapcsolat és kétirányú kommunikáció a szereplők
között.
Irodalomjegyzék
Scott M.
Cutlip, Allen H. Center, Glen M. Broom:
Effective Public Relations 7th ed.
1994. Prentince-Hall, Inc.
Sam
Black: Introduction to Public
Relations 1989 Modino Press
Barát
Tamás: A bizalom tolmácsai
Medipen 2001.
Regionális és helyi Együttműködési Stratégiák
Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Konferencia 1999.
November 5. Tanulmánykötete
The Death of Spin?
Intstitute of Public Relations UK 2000
www.ipr.org.uk
Herbert
Lloyd: Public Relations
3rd ed. 1980. Hodder and Stoughton
Thomas
Achelis: PR Baut Brücken
DPRG 2000
Barát Tamás | 
